Felsejlik lelki szemeim előtt egy kor, mikor több tagja lesz az „este is piszoárba vizelek” csoportnak a fácsén, mint a „rendszeresen bokorba hugyozok”-groupnak. És akkor belelóg a kezem a bilibe…
Tapasztalt Oktoberfestezők mesélik, hogy a hosszú sörpadok labiritusa alatt sunyi kanálisok vezetik le a (hólyag)feszültséget. Merthogy Nagy Feró örökbecsűjével szólva: „Ami befolyik, az rögtön kifolyik”. Hogy csak a szánk legyen savanyú, és ne az ábrázatunk, hogy ne kelljen desszantos módjára kicseleznünk a mekis wc-s nénikét, valamint hogy ne kelljen térdig tapicskolnunk a Gödör-táji esti húgymocsárban, na azért sokat tehetnének a városképi jelentőségű eltűnő piszoárok. Klotyóhiány van, na. Az ember meg már csak egészségügyi okból sem tartogatja…
A megoldás az UriLift, illetve - a feminizmus és a hasznosság jegyében - UriLady névre keresztelt rozsdamentes acélból készült pisilő-alkalmatosság. Gombnyomásra kiemelkedik, majd az öblítéssel elnyeli a föld. Tartalmát pedig a csatornahálózatba továbbítja. Gondolhatnánk, hogy Batman is ilyet használ Gothamben, csak éppen az vele a problémája, hogy mire kibújna a maskarából, már okafogyottá válik az igyekezet. Mi azonban nem vagyunk szuperhősök, úgyhogy nem kár a gőzért. Ráadásul a fáradt anyag gőze és utólagos kipárolgása meg egyáltalán nem hiányozna városunk köztereiről. Bernáthegyi legyen a talpán, aki megkísérel területmegjelölés céljából túlpisilni egy-egy frekventáltabb cserjést. Ám, hogy emelkedettebb hangon szóljunk: az UriLift viszont méltóságteljesen elmerül az Hádész felé, s a többi néma csend. S még egy szót az öblítésről, ha kérhetem fickók – hisz a téma shakespeari. Szóval megoldható a merülőpiszoár öblítése a központi vízhálózatról, de hogy még zöldebben löbböljük a sárgát, egy esővízgyűjtő tartályra is rákapcsolhatjuk.
Említtessék még meg a „hugyozzuk körbe az ülőkét”-típusú öreg tréfák kiküszöbölésére létrehozott rugós, felhajló ülőke. Rosszcsont legyen a talpán az, aki ha egyik kezével lefogja, a másikkal pedig rácéloz a műanyagra. A csíny elkövetése így kizárólag csoportban, a tettestárs fáradt olajjal illetésének veszélyeztetése mellett lehetséges. Ráadásul elég viccesen mutat egy efféle videó a youtube-on, ami szintúgy visszatartó tényező lehet. A merülő piszoárok egy dán kisvárosban jelenleg is alternatívát nyújtanak a köztéri szükségvégzésre. Nem tudom mi eljutunk-e valaha arra a szintre, hogy ne szétverni, telefirkálni, hanem pisilésre használni akarjunk egy efféle hasznos szerkentyűt...
Ha nem hagy alább a hiperhájpolt zöldmarketing-mánia, idővel könnyen afféle badarságokba botlunk majd, mint az aeolus márkanéven piacra dobott, mobiltelefonnak csúfolt buborékfújó, orrszőrnyíró készülék. Vagyishogy inkább piacra álmodott, mert a szerkezet a reáliáktól oly messze van, hogy az már kínos. S lám, az alkotók keze mégsem lóg bele a bilibe.
Kosztolányinak az Üllői-úti fák voltak az ifjúság, Szabó Lőrincnek a hajnali rigók az ébresztőórák. Kint a fákon ma is csicseregnek az énekesmadarak. Május 10-én üljük a Madarak és Fák Napját.
